November 11-e Szent Márton napja. Nemzetközi ünnep,
hiszen Európa számos országában ünneplik. Természetesen minden nemzetnek megvan
a sajátos Márton-napi hagyománya, népszokása és jellegzetessége. A különös
babonákra és szokásokra építkező ünnep többnyire mindenhol a vidámság ünnepe.
Mivel Márton-napja a 40 napos adventi böjtöt
megelőző utolsó nap is, nálunk a vidám lakomák, bálok és vásárok köré fonódik
ez az ünnep. A legtöbb babona is a libához kapcsolódik. Libát enni például ezen
a napon azért ildomos, hogy a család ne éhezzen a következő év során. Legkedveltebb
fogások Márton napján a libaleves és libasült párolt káposztával és zsemle-
vagy burgonyagombóccal. A tálalásnál tökéletes lehet a Green Gate porcelán tányérjai. Régen a liba húsából küldtek még a papnak is, innen származik a „püspökfalat” szavunk is.
A Márton-napi időjóslásnak szintén nagy
hagyománya volt a régi időkben. Ha Szent Márton „fehér lovon érkezik“, azaz
Márton napján esik a hó, akkor enyhe tél lesz, amennyiben „barna lovon
nyargalász“, vagyis nem esik hó aznap, akkor kemény, havas télre számíthatunk. Ha
Márton szürke lovon érkezik, tehát enyhe, szürke és latyakos az idő e napon, akkor
szintén télre számíthatunk, legalábbis a néphagyomány szerint.
Az elmúlt években egyre több helyen kezd
szokássá válnia a német hagyományból átvett fáklyás- ill. lámpás felvonulás is.
A lampionos felvonulásokon elsősorban a gyerekek vesznek részt, sötétedéskor saját
készítésű lampionokkal vagy kis lámpásokkal
járják az utcákat, közben pedig Márton-napi énekeket énekelnek. A menetet általában egy Szent Mártonnak öltözött lovas vezeti. A felvonulás végén az óvoda vagy iskola udvaron meggyújtják a Márton-tüzet, és megajándékozzák a gyerekeket valamiféle finomsággal, süteménnyel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése